Bár február még igencsak a téli hónapok közé tartozik, be-be tekint a tavasz is, jelezve ezzel egy melegebb és kertészeti szempontból termékenyebb évszak közeledtét. A vesszők, gallyak, termőnyársak és -dárdák tele rügyekkel, hol magányos hajtás-, máshol vegyes rügycsoportokkal. Igen, ezeket a rügyeket nem árt, ha fel tudjuk ismerni, mivel ez a sikeres és szakszerű metszés egyik, és legfontosabb sarokköve.
Hogy miért is metszük gyümölcsfáinkat, gyümölcsöt termő cserjéinket? Objektívan tekintve két nagyobb oka van. Az egyik, hogy saját termésű, egészséges és kívánatos gyömölcsöket szeretnénk szüretelni. Másrészről, egy dekoratív, ápolt almafa igazi dísze kertünknek, melynek csodájára járnak vendégeink is. Ennek a kettőnek az összhatásaképpen egy csinos fa tele gusztusos, érett gyümölcsökkel az a látvány és érzés, melyre egy igazi otthonban vágyunk.
Ahogy a szakszerű metszés hasznára válik növényeinknek, úgy a szakszerűtlen, hibás eljárások számos problémát okozhatnak. Egyrészt különböző kórokozók támadhatják meg kedvenc fánkat, cserjénket, ezzel kevésbé súlyos, súlyos, vagy végső esetben végzetes kimenetelű betegségeket okozva bennük. A másik eset bizonyára nem végzetes, de semmiképpen sem kívánatos, a terméskiesés. Egy életerős, tetszetős és bőséges termést hozó gyümölcsfát, cserjét a vegetatív-generatív egyensúly figyelembevételével kell, hogy megmetszünk.
A metszés a gyümölcstermőink életében nem egy egyszeri, hanem egy rendszeres eljárás, mellyel biztosítjuk a növényeink formáját, fényellátottságát, stabilitását és a megfelelő már említett vegetatív-generatív egyensúlyát. Egy suháng életében ez a folyamat a koronaalakító metszéssel kezdődik, mely újra és újra visszatérően, egészen a növény haláláig tart, hiszen a lombkorona formálása mindig is elkerülhetetlen feladat. Tél végén, tavasz elején találkoztatunk a legtöbb metszési feladattal a termőre metszés során. E mellette ne felejtkezzünk meg a ritkító-, ifjító- és zöldmetszés nélkülözhetetlen szerepéről sem.
Itt kell megjegyeznem, hogy még a leggondosabb metszési eljárások sem teszik szükségtelenné az olyan általános gondozási feladatokat, mint az öntözés és a tápanyagutánpótlás, illetve a növényvédelem speciális gondozási feladatait. Ezek tekintetében is figyelembe kell venni a fentarthatóság elveit és kerülni kell a környezet szennyezést, illetőleg a fölösleges környezet terhelést. Ebben utat mutatnak számunkra a gyártói előírások és a különböző analitikai módszerek.
Talán térjünk vissza az eredeti problémához! Hogyan nyúljunk növényeinkhez február derekán?
Metszési munkáimat a naptáron kívül igyekszem egy optimális időjáráshoz igazítani. A pillanatnyi légköri állapot szerint a kora délutáni órákban +2 oC a hőmérséklet, intenzíven esik. Ilyen körülmények között javasolt a munka elhalasztása. A következő napokban egy szibériai eredetű ciklon éri el a Kárpát medencét, mely lényeges lehűlést fog eredményezni. A jó hír, hogy eláll az eső. Bár szárazabb időjárás elé nézünk, a tartós mínuszok mégsem kedveznek ezeknek a munkálatoknak.
Feltehetően február harmadik hetében kezdhetjük a munkát, de mit is? Itt az ideje az almafélék fenntartó metszésének. Az almafélék, mint például az almafa, körtefa és a naspolya most igénylik a metszést. Ezek a növények igazából nem túl válogatósak a metszési időpont megválasztásának vonatkozásában, de nekünk fontos, hogy a munkakörülményeink elviselhetőek legyenek. Ha az almaféléinket megmetszettük, egy időre letehetjük a metszőollót és hátra dőlhetünk, de nem sokáig. Márciusban második felében folytathatjuk a csonthélyasokkal, mint kajszi, őszibarack, cseresznye, stb.
A metszés különböző lépéseiről egy korábbi bejegyzésemben itt olvashattok: